2018. január 12., péntek

Julian Fellowes: Belgravia

A General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. századi romantikusa, a Belgravia. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya.

Julian Fellowes: Belgravia
Eredeti megjelenés: 2016.
Hazai megjelenés: 2017.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Gieler Gyöngyi
Téma, műfaj: történelmi, romantikus
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 460 oldal
Csillagérték: 6

Fülszöveg:
A Downton Abbey szerzőjének új könyve. Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában. Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…


Bár – néha talán kevésbé egészséges mértékben – rajongok a 19. századért, az angol arisztokrácia történeteiért, a magyar nőtörténet és irdalom korabeli helyzetéért, s mint sokan tudjátok: Jane Austenért, Julian Fellowes Downton Abbey-je még nem igazán talált el hozzám. Mármint abban az értelemben, hogy a történet rajongója legyek. A Belgravia fülszövege, s nem utolsó sorban: lenyűgözően csodálatos borítója végül mégis arra késztetett, hogy végre kezembe vegyem a szerző műveit.

Julian Fellowes
…aztán hipp-hopp kiderült, hogy az a néhány rövid benyomás, ami a Downton Abbey képkockáiból megmaradt bennem, egyáltalán nem légből kapott. A Belgravia olvasásakor ugyanez a merev hűvösség, a kimért elegancia és az érzéketlen arisztokrata légkör sugárzott a lapokról. Ez, valamint az a tény, hogy az egyetlen épkézláb hősnő-jellemet az elbeszélő a történet elején eltette láb alól, elég indokként szolgáltak, hogy azzal a lendülettel becsukjam, és félretegyem a könyvet. Általában a hasonló elhatározással egyetemben egy kisördög fészkeli magát roppant közel a fülemhez, s addig nem is hagy békén, míg utána nem járok: tényleg ennyire borzasztó a könyv, vagy szimplán alkalmatlan pillanatban lapoztam fel? Úgyhogy erőt vettem magamon, hogy visszatérjek a Belgraviára.

Borító
Nem mondom, hogy második nekifutásra hatalmasat fordult volna velem a világ. Sophie, a magát a konvenciók alól kihúzó; lázadó, ám romantikusan naiv természet nagyon hiányzott a történetből, nélküle nem igazán voltak kiemelkedő, vagy bármilyen maradandó nyomot hagyó karakterek; s az intrikák, a Rómeó és Júlia vonal erőltetettsége, a két család ellenségeskedésével fűszerezve kevésbé okozott katartikus pillanatokat. A sztori az elbeszélés elején leült, aztán esze ágában sem volt felállni kényelmes helyzetéből. Alapvetően mindez nem igazán szokott ilyen kritikus hangulatba terelni: hiszen mégiscsak az 1800-as években mászkálok, meg természetesen nem kell minden titkokkal teleszőtt cselekményfolyamnak feszesen haladnia, de igazából a fent említett légkörön kívül nem sok minden utalt arra, hogy valóban a 19. században járnék. Az elbeszélői stílus számomra túl sótlan volt, a nyelvezet egyáltalán nem tükrözte számomra a korszak sajátosságait: e szempontból pedig leginkább a társadalmi konvenciók emlékeztettek olykor a történelmi korra. Ahhoz képest, amit vártam (volna) a könyvtől, ez így mindenképp csalódás, viszont nem szeretném elvenni véglegesen a kedvetek tőle. A néhány rész alapján, amit a Downton Abbey-ből láttam, nagyjából ugyanazt a hangulatot tükrözte, mint a Belgravia. S épp a héten beszélgettem egy könyvesbolti hölggyel egy pszichothriller kapcsán, aki az általam kicsit negatív felhangú „kiszámítható” jelzővel egyetértve azt mondta: igen, szerintem is kiszámítható. De nekem most pont erre volt szükségem, úgyhogy tetszett. 

Blogturné Klub


A turné állomásai

01.12. - Szembetűnő
01.15. - Dreamworld

Nyereményjáték

Belgravia nem kitaláció, hanem mai napig London egyik egyik legarisztokratikusabb negyede, mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és zárt kertjeivel gyönyörködteti a látogató szemét. Londonba hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy példányát sorsoljuk ki.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

Bevásárlóközpontok, színházak, üzletek, bárok, klubok, nevezetességek – röviden: London “puccos” negyede.  A hely minden kis szeglete a hét valamennyi napján megszakítás nélkül él, pörög és állandó változásban van. A ’80-as évek végén az itt lakó/élő lányokról a Pet Shop Boys egy dalt is énekelt.
a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése